Ez most hosszabb post lesz a szokásosnál, de azért megéri elolvasni.
A magyar elektronikus könyvtárban találtam:
Pogány Csaba: A szabályosság fogalmáról
(A karakter kódolással volt egy kis bajom, nekem az ibm-852 -es tűnt a leghasználhatóbbnak. )
[...]
Egy primitív átejtés ¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦
A jogalkotásról szóló törvényben sehol sincsenek konkrétan felsorolva "a jogalkotás szakmai követelményei". Ezeknek a minôség szempontjából fontos részletkérdéseknek a tisztázását a törvény az igazságügy-miniszter feladatává teszi:
"Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy kiadja a jogszabályszerkesztés szabályait." (62. Ł.)
Megállapíthatjuk tehát, hogy létezik érvényes törvény Magyarországon, a jogalkotás minôségére, de a konkrét minôségi követelményekkel, a minôségbiztosítás konkrét eszközeivel nem foglalkozik, ezt az igazságügy-miniszterre bízza.
Lássuk, mit tett az igazságügy-miniszter! Kibocsátott egy rendeletet "a jogszabályszerkesztésrôl". Olvassuk csak el, hogy mit tartalmaz, ez, a magyar jogalkotás minôsége szempontjából döntô fontosságú 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet a jogszabályszerkesztésrôl!
Śgy kezdôdik, hogy "A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 62. Ł-ában kapott felhatalmazás alapján - a jogszabályelôkészítôk tevékenységében a szakmai követelmények érvényre juttatása érdekében - a következôket rendelem:"
És a rendeletben ezután lényegében semmi másról nincs szó, mint arról, hogy a jogszabályokat hogyan kell betűkkel és számokkal megjelölni. Arról, hogy mik is lennének azok a szakmai követelmények, amelyeknek érvényre kellene jutniuk a jogszabályelôkészítôk tevékenységében, azokról elfelejt szót ejteni az igazságügy-miniszter.
Talán nem felesleges emlékeztetni, illetve felhívni a figyelmet arra, hogy a XI/1987 tv. már idézett 18. Ł-a elôírja, hogy a jogszabály megalkotása elôtt, a tudomány eredményeire támaszkodva
- elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, - az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, - az érdek-összeütközések feloldásának a lehetôségét, - meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és - a végrehajtás feltételeit.
És ugyan hogyan lehet ezeket megbízhatóan elvégezni a következôk mellôzésével:
rendszerelmélet, (a rendszerszemlélet), irányítástudomány, információelmélet, operációkutatás (optimalizálás), rendszerelemzés, rendszerszervezés, hatékonyságelemzés, értékelemzés (gyenge pont elemzés), következményelemzés, modellezés, logika, prognosztika, hatáselemzés, -értékelés, hatástanulmánykészítés, adatbázis, tudásbázis, szakértô(i) rendszer (létrehozás, használat),
és természetesen a számítástechnika alkalmazása nélkül.
Szabályozás-e a jogi szabályozás? ¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦
A jogi szabályozás a szó szoros értelmében szabályokkal való ellátást jelent, tehát nem szabályozás a szó irányításelméleti értelmében. Ha viszont az értelmes jogi szabályozási tevékenységet nézzük, akkor ez irányításelméleti értelemben is szabályozás lesz, hiszen érdemi szerepe van benne a visszacsatolásnak.
A jogszabályok végrehajtása azonban, noha a kifejezésbôl ez nem következik, minden esetben szabályozás, a szó irányításelméleti értelmében.
Ha az értelmes jogi szabályozás irányításelméleti értelemben véve is szabályozás, akkor az információgyűjtés, annak feldolgozása, és a megfelelô beavatkozás lényegi elemei a jogi szabályozásnak is. Tehát megvalósíthatatlan - egyebek mellett - nyilvántartások nélkül.
Nyilvántartások ¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦
Az informatika korszakának küszöbén ma Magyarországon nincs nemzeti vagyonnyilvántartás. A kardinális fontosságú "mini" nyilvántartásokat, pl. munkakönyv, lakónyilvántartó könyv, megszüntették. A személyi szám eltörlésével okozott kár felmérhetetlen.
A bankok világa, ahol szintén központi szerepük van a nyilvántartásoknak, külön tanulmányt igényelne. Lenne mirôl beszélni.
A nyilvántartásokról márcsak azért is kellene külön törvény, mert ez a jelenlegi irányítási rendszer talán leggyengébb pontja. (Lásd földhivatali nyilvántartások, a lopott gépkocsik nyilvántartása, melybôl az alvilág csak azokat az adatokat nem törölte, amelyeket nem akart, a veszélyes hulladékok nyomonkövetésére "alkalmas" nyilvántartás, mely mellett hosszú idôn át kóválygott egy veszélyes hulladék szállítmány az országban stb.)
Világosság, közérthetôség ¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦¦
"A jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelôen, világosan és közérthetôen kell szövegezni." (1987. évi XI. tv.)
Ezzel szemben törvény- és rendeletszövegeink között alig van, amely nyelvhelyességi és közérthetôségi szempontból kifogástalan lenne.
A nyelv és a logika ellen elkövetett visszaélések tömegét sorolhatnánk, de nem tesszük, mert óhatatlanul a nevetségesség dominálna ezekben a felsorolásokban. És célunk nem az, hogy nevettessünk.
"A környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek körérôl és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályairól" szóló 152/1995. (XII. 12.) sz. kormányrendeletbôl vett példáink nemcsak nevetségesek, hanem a homályos és zavaros fogalmazás veszélyeinek súlyos voltát is jól szemléltetik.
Az 1. Ł-ban szó van egy tevékenység "nagyságáról", majd "volumenérôl" is. Sehol sincs azonban megmagyarázva, hogy mikor kicsi, mikor nagy egy tevékenység, és a tevékenységnagyság mérését milyen mértékegységben kell elvégezni...
A kormányrendelet elôírja, hogy "A tevékenység telepítési és technológiai lehetôségeinek leírásakor az elôzetes tanulmánynak ... az alapadatok körében ... különösen a következôket kell tartalmaznia: a tervezett technológia, illetve ahol ez nem értelmezhetô, a tevékenység megvalósításának leírása, megadva az összefoglaló folyamatábrát, valamint az anyagfelhasználás fôbb mutatóit is." Ne foglalkozzunk most azzal, hogy miért csak az anyagfelhasználásét, az energia pl. miért nem fontos, azután pedig miért csak fôbb mutatókat, miért nem az összes lényeges mutatót kell megadni. Szeretnénk viszont tudni, hogy mi az "összefoglaló" folyamatábra, különösen olyan esetekben, ahol "a tervezett technológia nem értelmezhetô"!? (Śgy látszik, vannak még bátor emberek, legalábbis a környezetvédelmi hatóságoknál, akik olyan manipulációkra is ki mernek adni engedélyt, amelyek technológiája "nem értelmezhetô". És zseniális parafenomének is vannak, akik "nem értelmezhetô" technológiák "telepítési és technológiai lehetôségeit" is le tudják írni. Csak legyen, aki megértse!)
Szép és tanulságos példa a következô. "A környezetvédelmi engedély megadásáról szóló határozatban az engedély feltételei között - egyebek mellett - elôírható a rendszeres környezetvédelmi ellenôrzés, ideértve mérô, megfigyelô, ellenôrzô rendszer kialakítását".
A mondat nyelvileg rendben van. Csak a világosság és a közérthetôség hiányzik. Akkor lenne e mondat minden szempontból világos, és mindenki által érthetô, ha pontosan tudnánk, hogy mit akar. Ezt azonban az "egyebek mellett" kizárja. Ne felejtsük el, hogy mindezt a "hatósági eljárás részletes szabályairól" szóló kormányrendeletben, tehát a legkonkrétabb szinten találjuk! Mik lehetnek az egyebek?
